Alig van csodálatosabb élmény, amikor az ember futás, kocogás után a zuhany alatt önelégülten nyugtázza sportteljesítményét. A futás egy olyan sport, amely annyit ad vissza, amennyit beleteszel. Nagyon objektív a teljesítmény visszajelzése, nincs megvezetés, becsapás, mellébeszélés, ügyeskedés. Edzettél vagy nem? A verseny napján visszakapod, amit belefektettél. Ha váltóban futsz, plusz energiát kapsz, hiszen része vagy az egésznek, nem csak magadért vagy felelős, hanem másokért is, a te eredményed hozzáadódik a többiekéhez, már nem csak magadért, hanem a csapatért futsz. Tudod, hogy várnak, hogy szurkolnak neked, és értük, miattuk is szeretnél jobb lenni. Együtt örülni nagyon jó érzés. Elégedetten koccintani a verseny után, és a kimerültségtől kipirult arccal, de már megkönnyebbülve felidézni a részleteket, a nehézségeket, amelyek a verseny után már élményekké szelídülnek. Nem más ez, mint feltöltődés, csapatépítés!

Igen, nehéz volt idén is! A dombok nem változtak. Voltak helyek, ahol a futást felváltotta az erőltetett menet, de a látvány kárpótolt, magáért beszélt. A zöldellő domboldal, a virágba borult fák, bokrok, kertek között kanyargó útvonal festményszerű képet alkotott. Illatozó akácfák erősítették meg benned, hogy igen, kapsz még levegőt, csak fuss. Két csapattal indultunk az erőpróbán, 3-3 fős fiú és lány csapattal vágtunk neki a 30 km-nek. A váltópontokhoz való jutás és az előrejelzésekben megjósolt eső okozott némi izgalmat, de végül minden jól alakult. Az időjárás kegyes volt, és nem remélt futóidőt kaptunk ajándékba.

A rendezőknek köszönjük a színvonalas szervezést! Nekünk ez volt IX. a X-ből, és reméljük, hogy a folytatásban is részt vehetünk. Az sem lenne baj, ha sikerülne további kollégákkal megosztani örömünket, a futás örömét, és jövőre kipróbálnák magukat velünk! Hajrá Borvidék Félmaraton! Jövünk jövőre is!